A Fecskefészek Otthonom Egyesület
célja, hogy napjainkban használható tudást osszon meg a természettel összhangban élni kívánó emberekkel. Olyan látásmódot szeretnék adni, amellyel a táj részeként hely-es döntéseket tudsz hozni; amivel képes leszel fenntartható módon, helyben fellelhető anyagokból kialakítani lakóhelyedetet és otthonodat, és saját házad táján megtalálhatod fűben-fában az élettered kialakításához szükséges anyagokat – mindezt kis ökológiai lábnyommal, a természeti sokféleségnek helyt adó módon.
Egyszerű, de nagyszerű elképzelésekkel, időtálló és a használatot kényelmessé tevő ötleteket szeretnék azoknak mutatni, akik a többi Föld-lakóra is gondolnak. Szeretném a teremtő erőket szabad folyáshoz segíteni, ezért fontos szerepet játszik iskolámban az önállóságra, önálló teremtésre tanítás.
Elsőként a természetes házépítéshez szükséges ismereteket szeretném közkinccsé tenni: vályoggal, fával, téglával, kővel foglalkozom képzéseimen, könyvemben és a hamarosan elérhető internetes Tudástárakban.
A későbbiekben foglalkozom együttműködő kertműveléssel, állatok természetszerű tartásával, vegyszermentes, energiaminimalizáló háztartással, egyenes kommunikácóval, tájhasználattal, élőhelyek kialakításával, régi kézműves szakmák újraélesztésével, s hasonlókkal.
A Fecskefészek Otthonom Egyesület alapító okiratából többet megtudhatsz céljaimról
Az egyesület célja
-Az egyesület célja elősegíteni komplex életmódváltást megvalósító vidéki kis-közösségek létrejöttét, ezáltal elősegíteni az egész társadalom fenntarthatóságát.
-Az egyesület célja a környezeti etika szempontjain alapuló életmód terjesztése, az életmódváltás szükségességét alátámasztó tudás gyűjtése és terjesztése, lehetséges alternatívák felmutatása, népszerűsítése, életmodellek elérhetővé tétele, és ezáltal az emberek jól-létének elősegítése egyéni és közösségi, mikro- és makroszinten.
-Ökológiai szempontból is értékes élőhelyeket teremtő makro- és mikrogazdaságok létrejöttének elősegítése.
-Szervező, fejlesztő munkával szakmai alkotó közösségek létrehozásával tömöríti soraiba a hagyományos mesterségek művelőit, középpontban a hagyományos építészetet éltető – bemutató mesterekkel; népművészeti tárgyalkotókat, a népi kézműves mestereket és mindazokat, akik a magyar hagyományok ápolásában és terjesztésében önképző és ismeretterjesztő feladatokat vállalnak.
-A környezeti etika megélésének elősegítése az ökopszichológia, teremtésvédelem, mélyökológia, permakultúra, természetazonos életmód, alternatív irányzatok és azok módszereinek terjesztésével.
-A vidék megtartó erejének növelése, a vidék fejlesztése.
-Helyi erőforrás alapon gazdálkodó, helyi piacra termelő, a helyi gazdaságot erősítő vidéki közösségek létrejöttének ösztönzése.
-Város-vidék kapcsolatának harmonizálása és fenntarthatóvá tétele.
-Az egyén, és ezáltal a társadalom mentális, testi és lelki egészségének javulásának elősegítése.
-A zene, mint az egyént fejlesztő és harmonizáló eszköz rekreációs célú használata.
-Hagyományos paraszti kultúra értékeinek megőrzése, dokumentálása, továbbadása, népszerűsítése.
-Az önkéntesség elvének terjesztése.
-Az egyesületi célokkal összhangban a tagság érdekképviseletét ellátja, társadalmi és állami fórumokon, illetve a helyi és megyei önkormányzat fórumain.
Az egyesület tevékenysége
-Szakmai találkozók, rendezvények, továbbképzések, tanfolyamok szervezése, megvalósítása.
-Tudásmegosztó és kézműves foglalkozások, workshopok szervezése, megvalósítása ‘online és offline’
-Kulturális, zenei rendezvények, bálok, táncházak szervezése, megvalósítása.
-Környezeti nevelési programok, gyermek, ifjúsági és felnőtt táborok, ismeretterjesztő foglalkozások szervezése és megvalósítása.
-Az Egyesület céljaihoz kapcsolódó rendezvényeken közreműködés.
-Szakértői tevékenységek, előadások szervezése, megvalósítása.
-Ökológiai építészet elveinek és módszereinek terjesztése, energiatudatos szemlélet, alternatív eszközök és megújuló energiaforrások használatának népszerűsítése, bemutatása.
-Ökológiai gazdálkodás elveinek, módszereinek népszerűsítése, bemutatása.
-Hazai és külföldi szakmai információk, tapasztalatok, módszerek, tudományos eredmények közvetítése különböző kommunikációs csatornákon.
-Kulturális örökség megóvása, a nevelés- és oktatás, képességfejlesztés és ismeretterjesztés területén.
-Népi hagyományokra épülő kulturális zenei rendezvények, bálok, táncházak szervezése, megvalósítása.
-Egyedi oktatási módszer kidolgozása, ehhez kapcsolódó kutatások, tanulmányok elkészítése és ismertetése.
Az Egyesület az egyesületi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység végzésére jogosult, ezért az Egyesület gazdasági-vállalkozási tevékenységet csak közhasznú vagy a létesítő okiratban meghatározott alapcél szerinti tevékenység megvalósítását nem veszélyeztetve végez.
Józsa Fruzsina vagyok.
1985-ben születtem hazánk fővárosában. A gólya valószínűleg tüsszenthetett, ezért pottyanhattam oda a nagyvárosba a csőréből. Mindig is vonzódtam a természethez. Rengeteget olvastam: állatok szokásairól, történelemről, könyvtárak mélyére bújt néprajzi gyűjtéseket és sok minden mást, amiről úgy tartottam, lehet belőle tanulni – jót vagy rosszat.
Tinikoromban földvárakat, rég elhagyott malmokat és kunhalmokat kutatva sokat bolyongtam olyan területeken, ahol a madár sem jár. Mivel régész akartam lenni, a tájban a megtelepülés nyomait mindig is fürkész tekintettel kutattam. Feltűnt, milyen sok helyen és milyen sok módon éltek emberek. Arra jutottam, hogy ha ez nekik sikerült lényegesen kevesebb technikai háttérrel, nekem is sikerülhet természetesen élnem; tiszta, kevéssé bolygatott közegben.
Ezen hívásnak engedelmeskedve közvetlenül az érettségi után egy, a Vértes és a Gerecse között félúton fekvő kis falu szőlőhegyébe költöztem, hogy a magam ura lehessek, állatokat tartsak, kertészkedjek, gyümölcsészkedjek, építkezzek saját kezemmel. Tehettem ezt azért is, mert fiatalságomban ezermester társam rengeteg szakma fortélyát hagyományozta rám, szorgos tanulójára.
“Kiköltözésem” akkoriban eléggé szokatlan cselekedet volt egy 18 éves lánytól, úgyhogy pillogtak rám nagyokat az emberek. Akkoriban szarvasgombásztam, kecskesajtot készítettem és elvégeztem egy szíjgyártó-nyerges iskolát – ami, mint utóbb kiderült, szíjgyártómesterem természetet tisztelő és szerves hozzáállása miatt sokat formált kis ökológiai lábnyomom kialakításán, természet törvényeit elfogadó szemléletemen.
Első tanyámon számtalan kísérletet állítottam be, akarva-akaratlanul: növénytársulások átalakításáról, állatok természetes szelekciójáról, növények növekedéséről, utak, vizek járásáról, rágcsálók féken tartásáról és hasonlókról tartottam magamnak magániskolát. Tapasztalataim alaposan elemezve, a régebben és akkortájt olvasottakkal összevetve kezdett bennem összeállni az a kép, aminek következményeként ezt a könyvet a kezedben tarthatod, kedves olvasó.
Ahogy saját birtokra költöztem, legelső dolgom volt a skanzenekben megannyi változatban látott vályogot a kezembe venni: elhatározásomnak – miszerint kecskéket és tyúkokat szándékozom tartani – helyszínt teremtve egy paticsfalú, félig földbe süllyesztett házat építettem. Ekkor eszméltem rá, mennyire is érdekel engem ez az egyszerű és engedelmes anyag. Onnantól egyik kedvenc hobbim lett régi, omladozó vagy már összeomlott házak “szemlézése” elődeink építési módszereit böngészve, boncolgatva.
22-23 évesen hirtelen felindulásból jelentkeztem egy magyar népi gyógyász képzésre, ami nevezetesen Magfalván zajlott – az ott megélt kapcsolódásoknak köszönhetően az 1 év alatt, míg ott laktam, sok hogyan?-ra kaptam választ, és megerősödtem abban a hitben, hogy az ember bármit elérhet, ha igazán akarja.
Majd zöld mezőkre és tiszta vizű patakokra vágyva a nyugati gyepübe, az Őrségbe sodort a szél. Ott másfél évet éltem teljesen “primitív, civilizálatlan” körülmények között egy jurtában. Akkori ténykedésemet tesztként határoztam meg: kipróbáltam, milyen a technika vívmányai nélkül, amolyan kísérleti régészként élni. Tengernyi tanulsággal gazdagodtam. Kedvtelésem, az elhagyott házak elemezgetése megmaradt, és a vályogos tapasztalatszerzéseim szintén gyarapodtak.
Első fiam születése után egy göcseji tanyát tudhattam otthonomul a Zala folyó ártere felett. Itt találtam igazán rá az utamra: állatokat természetüknek megfelelően, a lehető legszabadabban tartani, a növényeket “minimál-invazív” módon termeszteni, épületeket a lehető legkevesebb munkából a lehető legközelibb építőanyagokból emelni és felújítani, vegyszer, hűtő- és más gépek nélkül élni: alapvetően megélni abból, ami a talpunk alatt terem. Mivel sem itt, sem korábban nem volt a szó klasszikus értelmében vett munkahelyem, temérdek időm volt tapasztalataimat rendszerezni, elmélyíteni. Ezt én serényen végeztem is, míg nem elkerülő út építése miatt elhagytam ezt, az őskor óta folyamatosan lakott -ezért számomra különösen érdekes- helyet.
Így kerültem hosszas keresgélést követően mostani lakóhelyemre, ahol elképesztő mennyiségű itthagyott szemét segített biztossá válni abban a hitben, hogy nem kívánok szemetet hagyni magam után. Ezen lakóhelyemet az addigi “világjárás” során szerzett ismereteim segítségével tudatosan formáltam. Sokat fejlődtem a vágyak elengedésében, így határozott elképzeléseket nem akartam a tájra erőltetni, hanem inkább kapukat nyitottam és figyeltem, ki és mi jön be rajta. Hát, káprázatos gazdagság jött be a kinyitogatott kapukon – amiből azt is megtanultam, hogy “kérj és megadatik”, “aki mer, az nyer”, meg hogy “jó az Isten, jót ád” mondások mind maradéktalanul igazak. Tulajdonképpen minden, amit szerettem volna, ami érdekelt, és az is, amiről utóbb tudtam meg, hogy mekkora kincs, “csak úgy” belehuppant az ölembe: ritka vadnövények költöztek legelőmre; monokultúrás sivatagként örökölt szántóföldem élő, lüktető televénnyé változott; disznókondám a lovaimmal együtt legelt, megéltem pénz nélkül fejlett cserekereskedelmi hálózatnak köszönhetően; házamat a saját kezemmel kizárólag helyben fellelt anyagokból építettem meleg otthonná; források, patak és tó mesélte nekem a természet törvényeit, és rengeteg sok szabadidőm maradt kedvteléseimnek élni, kézműveskedni, olvasni, kirándulni.
Második fiam világra jöttét követően úgy határoztam, hogy eddig szerzett tapasztalataimat megosztom azokkal, akik “zölden” szeretnének élni. Eddigre sokrétű tudás birtokosává váltam, mivel nyomozási és kutatási “hóbortomnak” engedelmeskedve eljutottam oda, hogy a táj rendszereit, kívánságait és szabályait többé-kevésbé átláthatom. Sokféleképpen ismerkedtem a természettel; azt hiszem, elég rugalmas és alkalmazkodókész lettem ahhoz, hogy az adott helyzetben a hely-es megoldást meglássam és alkalmazni tudjam – illetve megoldásokat, mert a legtöbbször sok van belőlük.
Iskola híján kénytelen voltam vályogos tudásomat tapasztalati úton bővíteni. Talán még a statika állna a legközelebb ahhoz, amit a vályogházakról “összecsipegettem”, de ez sem: hiszen a vályog él, lüktet, lélegzik és kifúj, születik és meghal – a statikai tankönyvekből pedig erre nem találunk képletet. Vályogházak kapcsán vallom magamat építésznek, generálkivitelezőnek, restaurátornak, lakberendezőnek, statikusnak, mérnöknek, környezettanulmány készítőnek, logisztikai szervezőnek és műszaki ellenőrnek – úgy, hogy papirosom egyikről sincs, és sajnos nem is lesz, mert az egyetemeken nem az Élet felől nézik az otthonokat – én pedig az Élet irányából szeretném látni a házakat, amikkel foglalkozom.
S vagyok annyira merész, hogy mindezen papíroknak hiányában mégiscsak leírom és előadom, amire a természetes házak természetét megfigyelve rájöttem, és amit fontosnak látok elmondani azoknak, akik ugyanúgy, mint jómagam, az Élet és a Természet felől, szervesen kapcsolódva óhajtanak a házukra tekinteni.
